A farsangot Magyarországon már a középkor óta ünnepelik. Míg a királyi udvarokban karneválokat tartottak, addig a városokban és a falvakban a farsang volt a húsvétot megelőző negyven napos böjt előtti féktelen mulatozás időszaka. Nagy evés, ivás, mulatozás volt a jellemző ebben az időszakban. A farsangi állarc és a féktelen tánc jelentette a szabályok kigúnyolását, mely igazi tetőfokára a hamvazószerdát megelőző héten éri el. A farsang és a báli szezonhoz semmiféle vallási ünnep nem kötődik, mégis gazdag néphagyománnyá fejlődött az idők során, ami máig megmaradt és valószínűleg a következő évszázadokban is fennmarad.
Magyarországon
A keresztény vallás szerinti nagyböjt hamvazószerdától kezdődik és egészen nagyszombat délig tart. Mindez a 40 nap szolgál Jézus feltámadásának ünnepe előtti felkészülésre. A böjt a bűnbánat külső megnyilvánulása.
Szepesi Attila: A bohóc
Vidám legény a bohóc,
Piros haja csupa kóc,
Idelép,odalép,
A zubbonya buzakék.
Lengő inge pepita,
Lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
Karikákkal mókázik.
Csupa fintor, csupa folt,
Csupa masli, csupa gomb,
Csupa csengő, csupa szín,
Csupa csuda karmazsin.
Kanizsa József: Farsangi maszkabál
Maszkabálba készül az utca
A talpalávalót Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg kukorica figurák.
Fura táncuk fürgén ropták,
Szólt a nóta, táncolt a láb.
Nevettük a sok maskarát!