Zsilippa - kreativitás és tudatosodás

         A Namaszté köszöntés a szívcsakránkban jelenlévő  Isteni szikrába vetett hitünket szimbolizálja.   A Namaszté tulajdonképpen nem más, minthogy  egy lélek elismeri minden más lélek létezését.

 " „Nama”bólintást, köszönést, az „as” az egyes szám első személyt, azaz az ént, míg a „te” a második személyt jelenti. Szó szerint tehát a Namaszté annyit tesz: köszöntelek, fejet hajtok előtted. Amikor Namaszté-val köszöntünk valakit, a szívcsakra előtt összetesszük a két kezünket, lehunyjuk a szemünket és egy apró fejmozdulattal bólintunk. Másik módja e köszönésnek, amikor a homlokcsakra előtt érintjük össze a tenyerünket, meghajtjuk a fejünket, majd az összetett kezeket levezetjük a szívcsakrához.           A  Namaszté köszöntés a különlegesen mély tisztelet egy módja. Bár nyugaton a Namaszté verbális és non-verbális kifejezése együtt jár, Indiában maga a bólintás és a kezek szívcsakra előtt való összeérintése szavak nélkül is a köszöntést jelenti. Amikor a tenyerünket összeérintjük a szívcsakra előtt, fokozzuk az Isteni szeretetet magában rejtő energia áramlását.  A fejbiccentés, és a szemek lehunyása segít, hogy az elme átadhassa magát a szívcsakrában fellelhető Isteni szikrának. A Namaszté-t meditációs technikaként is alkalmazhatjuk: elmélyítve a szívcsakrában való elmerülésünket. Ha többen köszöntjük egymást, úgy egy csodálatos, ámbár meglehetősen rövid meditációt valósíthatunk meg. Tanító és tanítvány vonatkozásában a Namaste lehetővé teszi két különálló egyén energetikai összekapcsolódását, az idő- és az ego által támasztott korlátoktól mentesen. Ha mindezt az elme csendje, valamint a szívcsakra környékén tapasztalt béke és nyugalom kíséri, úgy néhány pillanatra megtapasztalhatjuk a lelkek egységének felemelő érzését. Ideális esetben a jógaóra elején és végén is Namaszté-val köszöntjük egymást, valamint a bennünk rejlő Isteni szikrát, amely újra és újra gyakorlásra sarkall bennünket. Általában azonban jellemzőbb, hogy az óra végén használjuk – addigra az elme elcsendesült és a teremben áramló energia is jóval békésebb, mint a gyakorlás elején. A tisztelet és hála szimbólumaként először a tanár köszönti Namaszté-val a tanítványokat, valamint a saját tanítóit, mestereit, ezzel meghívva a jelenlévőket, hogy a Namaszté-val, egymás üdvözlése mellett köszöntsék a felmenőiket is. A rövidke, akár szertartásnak is mondható mozzanat szimbolizálja az egységet, amely megvalósul, ha igazán szívből, szeretetteljesen élünk."

                                          AUM jóga magazinból engedéllyel kiollózva  

                        MANTRA          

        AUM  

A hinduk teremtés ősmantrája az AUM, vagy OM. Ennek sokszori kiejtésével, zümmögtetésével a világegyetemet átható folytonos rezgést, erőt jelenítjük meg, és erősítjük fel a fizikai-éteri testünkben.

  „Az OM szó voltaképpen három szótagból tevődik össze, nevezetesen az A, U és M betűkből. Írott alakjában egy holdsarló és egy pont van felette. A jóga a Lélek Valóságát az AUM szóval szimbolizálja. Az AUM szó magában foglalja a Lélek és a Természet kettősségét, a sokaságot és az egységet, a valóságot és a káprázatot, végeredményben tehát mindent, ami van, és ami létezőnek látszik. Az AUM szó egyedülálló a maga mivoltában. Semmi sincs, ami ne rejlenék benne. Aum a kezdet és a vég, a múlt, a jelen és a jövő, az okság, az idő és a tér, az anyag, az erő és az értelem, a személyiség, az én és a személytelenség, a sötétség és a világosság, a Természet és a Lélek. Az AUM szó tehát a mindentudás, mindenhatás és mindenütt jelenvalóság értelmét hordozza. Az A, U és M betűk a “tat tvam aszi” (”Az Te vagy”) mantra szavait is jelentik, mely az ember saját isteni természetének fölismerését fejezi ki. A szimbólum egésze magát ezt a fölismerést képviseli, amely felszabadítja az emberi szellemet teste, elméje, értelme és énje korlátai alól. A tiszteletadás (fejmeghajtás, meghajlás) nem csak a külső Guruk, tanítók, mint például Patandzsali, Iyengar, vagy a jóga mestereink felé történő meghajlást jelenti, hanem a saját belső Gurunk, belső tanítónk előtti meghajlást is jelenti egyben. Meghajtjuk a fejünket külső tanítóink előtt, akik arra emlékeztetnek bennünket, hogy milyen a mi belső tanárunk. Kifejezzük tiszteletünket a saját belső tanítónk előtt, saját magunk előtt, a saját szívünk előtt. A legtöbb esetben, a mester mindig csak képzeletben van ott, igen ritka kivételektől eltekintve. Legalábbis fizikai valójában - de igazából a szívedben kell ott lennie. Ezen az nem változtat, hogy éppen van-e ott egy tanár is, aki segíti, irányítja a gyakorlásod, vagy egyedül gyakorolsz. A mester megtalálása és szerepének megértése is nehéz, főleg akkor, ha még nem találta meg valaki. Mindenesetre én azt gondolom, hogy a gyakorlás elején és végén lévő néhány percnek akkor is van szerepe, ha a mester és a meghajlás távol áll tőled.”

                                      AUM jóga magazinból engedéllyel kiollózva

                                                                                                         Om mane padme humm    

                    (Om mani padme hum,  Om Ma Ni Pe Me Hung )

Az alábbi táblázatban közölt értelmezés révén arra derülhet fény, hogyan tisztul meg az ima által a létezés szenvedésének hat területe:

A hat szótag hatása:

A hat szótag segít a szenvedésben való létezés hat színterének a megtisztításában.

az Om megtisztít a boldogsághoz és a büszkeséghez való neurotikus ragaszkodástól, amely az istenek világában létezőket sújtja;

a Ma szótag áldása a nagylelkűség gyakorlásában segít elérni a tökéletességet, a tiszta etika gyakrolásának megvalósítását segíti elő;

a Ni a türelem (a várakozás) és a türelem (mások elviselése) gyakrolását mozdítja elő;

a Päd a negyedik szótag a kitartásban segít tökéletesedni;

a Me a koncentrálásban segít;

az utolsó hatodik szótag, a Hum a bölcsesség gyakorlásában segít.

E hat erény (tökéletesség) útja az, amelyet a három idő (jelen, múlt, jövő) minden buddhája bejár. A jóga a Lélek Valóságát az AUM szóval szimbolizálja. Az AUM szó magában foglalja a Lélek és a Természet kettősségét, a sokaságot és az egységet, a valóságot és a káprázatot, végeredményben tehát mindent, ami van, és ami létezőnek látszik.

  Om Namah Shivaja – áhítattal tisztelem bensőm isteni erejét,

  Om Brahmá Om – erőm Istenben, Isten erőmben.

A legegyszerűbb, - a zaklatott idegrendszer hatékony csillapítására - az un. zümmögő légzést (Brahmarai pranajama). Két középső ujjunkkal füleinket zárjuk el, helyezzük nyelvünket a fogsor felső részéhez , mélyebb belégzést követő légzésvisszatartás után, egyenletes kilégzés közben, zárt ajakkal mmm… hangot zümmögtessünk. A külső zajingerek kizárása közben a zümmögő m hangzás átjárja fejünket, torkunkat, mellkasunkat.

                          YAMA – NIYAMA

 A YAMA – NIYAMA rendszere, a jógafilozófia, jógaéletmód úgynevezett „tízparancsolata”.