Az élet varázslatos, ha hiszed, ha nem!

                          Nézz egy gyermek szemébe szeliden,

                          Nézz fel az égre a fák közül,

                          az élet ujjongva vesz körül!

                          Találd meg a csodát önmagadban:

                          A szeretet a varázslat mindannyiunkban!

                                                                                   Titella

               

                                                         A Haza

                                      

   Titella: Karma és Dharma            novella részlet - 1

    

     Gyermekkori jó barátság fűzi őket egymáshoz. Mindenben hasonlítanak, de legalább ugyanolyan mértékben különböznek is egymástól. Ez az ellentmondás, ha lehet, még erősebb szövetséget kovácsolt kettejük barátságából! Karma lobbanékony, impulzív, életvággyal teli és jó humorú. Dharma megfontolt, nyugodt, éles elméjű, és életvidám. Mindketten az élet fénytelenebb oldaláról indultak útnak, a belső ragyogást azonban önmagukban hordozták apró leányka koruk óta. Rájuk nézni is öröm volt annak idején, mikor hatalmas lelkesedéssel gondozgatták a gyufásdobozba fektetett bogáncsot, ami akkortájt egyik kedvenc játékuk volt. Beteg volt szegény bogáncs, ezért csak óvatosan lehetett hozzáérni, nehogy „ránk fertőzze a szúróit”!

    Lassan lépkednek egymás mellett. Kezük időnként összekoccan, mintha nem lenne elég széles a járda, de valójában ez egy jelzés a másikuk számára, hogy ezt figyeld, na ehhez mit szólsz! Majd összekapcsolódik a tekintetük, és úgy kuncognak, mint a gyerekek.       

- Most már igazán nem haragszom, ha megkérdezed tőlem, hogy hova lopakodtam tegnap éjfél előtt! – szólal meg Karma, kissé sértődött ábrázattal.                                                                                                

- Pontosan tudom, hova! Most kísérte haza az új fiú a lánykádat, és nem bírtál ellenállni, hogy ne leskelődj! Nagyon lökött vagy, hát nem emlékszel, mennyit esküdöztél, hogy te aztán nem égeted le a gyerekedet, nem ismétled anyád hibáit? Láttam őket is az ablakból, és mondhatom, jó kis bohózatot adtatok elő! – neveti el magát Dharma.  –  Esküszöm, ők nagyobb méltósággal élték meg a kajla, kamasz búcsúcsókot, mint te, az anyai aggódást! Úgy virított a kert végében a fehér lebernyeged, és olyan darabosan osontál, mint egy jegesmedve! Mi a bánat volt rajtad?                                                                              

- Alex túradzsekije. Úgy kaptam magamra a hálóingre, a csizmám szára meg begyűrődött a talpam alá! Éreztem én, hogy hülyét csinálok magamból, de nem bírtam ellenállni! - most már mindketten dőlnek a nevetéstől.- Alex meg utánam szólt, nehogy a kabátját ott felejtsem az éjféli misén, mert biztos csak oda mehetek, ilyen lóhalálában!                

- Észre vettek ám a fiatalok, legalább is Lina biztosan, mert ügyesen húzkodta, igazgatta a srácot, hogy lehetőleg háttal álljon neked! – kuncog Dharma – Bízzál benne, hogy a szerkesztő úr a harmadikon, nem volt kameraközelben! Én is végigröhögtem a jelenetet, képzeld el, ha feltenné a netre!                                                                                       

- Annyira izgultam, hogy szembe ne találkozzak velük, hogy a kapukulcsot a zsebem mellé dugtam, és visszafelé majdnem négykézláb tettem meg az utat, hogy megtaláljam! - Karma előveszi a zsebkendőjét, mert a könnye is kicsordult a nevetéstől.                          

- El sem tudtam képzelni, mi a csudát matatsz a hóban! Szegény lány nem győzte húzni az időt, nehogy előbb érjen haza, mint te! Elképesztően jó műsorszámot adtatok elő, órákat vehetne tőled mister Bean.

 

                    

 Titella: Karma és Dharma         novella részlet - 2

    

        Éppen csak elolvadt a hó, de a tavasz olyan erővel nyújtogatja a nyakát, hogy mindenki valahogy édesebb álomra emlékszik ma reggel. Egy hétköznapi reggelen, mikor mindenki rohan a munkába, és a kissrácok azon igyekeznek, hogy migrént hisztizzenek az édesanyjuk fejébe, nem szokott ilyen barátságos lenni a világ! Dharma egy kirakatüvegben figyeli a sziluettjét, és észre veszi, hogy egy jóképű férfi kedves mosolyt küld felé. Ez a reggel valóban kivételes. Feltűnik Karma is az aluljáró felől, valahogy ma még ő sem olyan harsány, és zilált, mint máskor. Neki délelőtt tíz óráig hajnali hat óra van!                                                        

- Szia Báránykám!- köszön oda Darmának – Jó vagyok egy kávéra nálad?                                                                                                       

- Persze szia, ide bemehetünk!- indul el Dharma a kávéház felé. Még téli kabátot viselnek, azonnal kibújnak belőle az asztaluknál. Karma nyúlánk alakján a kávézgató emberek szeme kissé elidőzik. Magasabbnak látszik, mint amilyen valójában, néhányan nem értik, hogy lehet ez! A sajátos testtartás, a női varázslatok egyike! Dharma szerényebb fellépésű, nem igényli a figyelmet. Talán ebben a visszafogottságban van az ő ereje, hiszen legalább annyi figyelmet kap, mint a barátnője. Karma gyorsan megrendeli a kávét, és a szendvicseket, és azt kérdezi : 

- Hogy viselted el, amikor rájöttél, hogy újra kevesebb pénzből kell gazdálkodnod?                                                                                         

- Ne viccelj Karma! Hát nálatok is…? Az a baj, hogy minden olyan gyorsan történik, hogy csak kapkodom a fejemet én is! – válaszol – Nehogy azt hidd, hogy nem vagyok néha tanácstalan, de akkor visszagondolok az öt évvel ezelőtti életemre! Az én szerencsém, hogy sok mindent meg tudok csinálni, amit eddig megvettem, de a gyerekeket nem tudom ezzel elkápráztatni! Nekik az kellene mindenből, ami előregyártott, előrecsomagolt, és hát, amit megszoktak. Szilva talán jobb partner a spórolásban, de Dani, még kicsi, nem érti. Szilvával rájöttünk, hogy ez egy jó kis játék lehet, ha annak vesszük. Egyenlőre, a számlákra még van pénz! Na persze, evvel csöppet sem akarom ám elbagatellizálni a válság súlyosságát, de nincs szándékomban belesavanyodni az önsajnálatba. Mondom, Szilvával „túlélősót” játszunk. Ma nagy divat, sok tévé csatornán látni, hogy emberek hetekre, hónapokra elmennek mostoha körülmények közé, kipróbálni önmagukat! Magukra utalva, csak a józan eszük, és a találékonyságuk, amire támaszkodnak. Néha már túlzásnak is tartom azt, ahogyan sanyargatják magukat, vagy a műsor kedvéért egymást!   

- Ó tényleg! Pénteken összejöttünk egy italra Alex régi csoporttársával, ő mesélte, hogy sokan nagy pénzekért csatlakoznak hasonló kezdeményezésekhez, feszegetni az emberi tűrőképesség határait. –Karma elegáns hosszú ujjaival szájához emeli a csészét, és belekortyol a forró kávéba – Hát nem tudom! Engem kiver a víz, ha arra a nyomorra gondolok! Nem,hogy még fizessek is!

                                                             

- Azok az emberek nem a nyomort, hanem a kihívást választják, de értem mit akarsz mondani! Neked nem kell aggódnod, ha nem akarsz, nem mész ilyen helyre. A nélkülözéstől meg ne félj, Alex remekül bánik a pénzzel! Ha kevesebből gazdálkodhat, hát, azt fogja remekül megoldani! Inkább kezdj el bizonyos dolgokat ésszerűsíteni a házad táján! Tudod, hogy nekünk se voltak filléres gondjaink mióta szabadalmaztattuk azokat a titokzatos mágnes-hengereket, de kell még néhány év, mire hasznunk is lesz belőle. Egyenlőre örülök, hogy vége az állandó veszteségnek! Ha a null saldónál már nem érzek filléres gondokat, képzelheted, hogy milyen volt előtte! Az ember előbb utóbb meg tanulja azt, hogy a „minden viszonyítás kérdése” kifejezés, reálisabbá teheti az értékrendünket, feltéve, ha a saját helyzetünket, nem a másokéhoz viszonyítjuk!                                                              

- Nem lennék képes ilyen higgadtan kezelni, de a te szádból, olyan megnyugtató hallgatni! – Karma szíve komolyan sajogni kezd, mert végig kísérte barátnője kilátástalannak látszó küszködését, míg a férje találmányát végre elfogadták. Segített volna ő többet is, de Dharma büszkesége nem viselte volna el. Ezért hitelesek a barátnője szavai.   

- Ó az ember többre is képes, mint azt hiszi!- folytatja Dharma - Engem az akkori helyzet vértezett fel arra, hogy a mai nehézségeimet, gyötrődés, vagy önkínzás nélkül megoldhassam! – Dharma végzett a reggelijével, mosolyogva dobja a szalvétáját az asztalra. – Nem azt vizslatom, hogy a milliárdos bármennyit veszít, mégis több marad neki, mint amennyit én el tudok képzelni. És, bár azt is látom, hogy vannak sokan, akik sajnos utcára kerülnek a munkahelyükről vagy az otthonukból, ám, ha folyton szánakoznék, az sem segítene rajtuk. Megoldásom pedig nincs a számukra, csak a szívem szakadna meg értük. Nagy a különbség az emberi sorsok között, nekem azomban közvetlenül csak a magaméra van befolyásom. Ha a család éhes, a saját „spájzunkból” kell megetetnem őket. Én bizony ezt szerencsének értékelem, hiszen régen még „spájzom” se volt! És jelenleg akkor is csak „spájzunk” lenne, ha netán sóvárogva figyelném, hogy mások „hűtőházat” építettek maguknak! Ugyan Karma, el ne kezdj lekezelő lenni, - mondja hirtelen Dharma – látom a fintort az arcodon.                                                                      

- Oké, oké! – emeli fel a tenyerét Karma – Nem fogok gúnyolódni. Tudom, hogy tényleg van igazság abban, amit mondassz! Csak nagyika jutott eszembe és, hogy az ő szájából hallottam hasonlókat.               

- Nagyika majdnem annyi idős volt, mint most mi, gondolj bele! – Dharma odainti a felszolgálót. Míg a számlát rendezi, jót mosolyog a barátnője döbbent arcán. Mindketten később szültek az átlagosnál, ezért való igaz, hogy a kortársaik, már unokákkal büszkélkednek. – Indulhatunk? – kabátját felemelve, az jár a fejében, hogy lehet Karma időnként ennyire infantilis, máskor pedig a végzet asszonya!                                           

- Hú, de utálom, hogy igazad van! – szól oda neki Karma, miközben előre engedi barátnőjét a kijáratnál - Ha az ember téged hallgat tényleg egyszerűbbnek, tűnnek a dolgok. Olyan szép ez a reggel, hogy ma meg se fordul a fejembe, hogy megpróbáljalak meggyőzni az ellenkezőjéről!

- Igen, szerintem sokkal egyszerűbben lehetne élni, mi tesszük a szükségesnél bonyolultabbá. Olyan nagyon 'fejlettek', és 'civilizáltak' vagyunk, hogy csak akkor érezzük, hogy élünk, ha a nyugalmat, unalomnak aposztrofáljuk. De annyira részt akarunk venni, mindenben, és annyira birtokolni akarunk mindent, hogy a végén csak a felszínt kapirgáljuk. Érdemben nem szánunk elegendő időt semmire és senkire, viszont jól lemerülünk fizikailag, és lelkileg. Aztán megint izgalomra, mindig új, meg új ingerekre vágyunk. Jelenleg a válságmegoldás, a hétköznapi emberek „túlélősója”.                                                          

- Sajnos egyet kell értenem veled, pedig imádok kötözködni. – Karma huncut mosolyra húzza a száját – Azt is tudom, hogy ahány ember, annyiféle hatása van a gazdasági visszaesésnek, és az emberek is sokféleképpen élik meg. De azt mondd meg legalább, te mit csinálsz?       

- Ugyan úgy dolgozom, mint eddig, csak még jobban vigyázok magamra! Mert csak akkor tudok másnak is segítséget nyújtani, ha van rá erőm! Azon kívül rájöttem, hogy nem kell túl misztifikálni a megszorításokat. Az ember úgy is rájön, hogy a dühös szitkozódás, vagy bűnbakkeresés, és az önsorsrontó dacosság semmi pozitív változást nem hoz! Vissza kell idézni, hogy a szüleink és például a nagyikád milyen módon, birkóztak meg a nehézségeikkel, és átvenni az „elavult” értékrendet, és jónéhány kevésbé pazarló  szokást . Persze ki is lehet gúnyolni engem ezért, de a gúnynak, és a lekezelő mosolynak, kevésbé lesz takarékosabb, és ésszerűbb életforma az eredménye! – Karma értette, a burkolt rendreutasítást, csak is Darmától tudja ezt elfogadni. Sóhajt egyet, miután elköszönnek egymástól, és jólesően nyugtázza: szerencse, hogy Darma képes elviselni, sőt kordában tartani, az ő kissé nagyképű stílusát.

Megnézi magát a kirakat üvegében, ahogyan néhány perccel ezelőtt Darma tette, és a hatásvadász testtartását magára öltve, mosolyogva indul a belvárosi fodrászszalonja felé.

 

    Karma és Darma            novella részlet 3                                        

- Hogy mondjam érthetőbben, szakadj le rólam! – Karma áthúzta a fején a pulóvert, majd ledobta magát az ágyra. – Számtalan alkalommal megkértelek, hogy ne fecsegd ki a szomszédnak a magánéletünket, pláne Darmáét ne! Ez a szerkesztő úr, se istent se embert nem ismer, ha egy jó sztori van kilátásban!

- Édes szivem! Ha kell, saját két kezemmel rúgom seggbe a művész urat, csak próbáljon tőkét kovácsolni a mi Darmánk életéből!- Alex már bánta, hogy szóba hozta a témát Wogel előtt.- nem hiszem, hogy tudja kiről hantáztam! Különben is már megbeszéltük, hogy ha fölöslegesen ugatok, kimondod a „jelszót”! – a férfi bűntudatos képpel, ismét közelebb húzódott a nejéhez. Látta, hogy az asszony elmosolyodik, hát gyorsan belecsókolt a nyakába. Karma lemondóan legyintett, és átölelte a férjét.

- Fogalmam sincs mi a jelszó, elfelejtettem, te bohóc!- szerette a férje humorát, és élvezte, hogy Alex még most is oda van érte.- Remélem is, hogy nem kombinál az öreg, nehogy Darmánál is rákérdezzen, az önfeladásig alkalmazkodó asszony kilétére! Végre egyenesbe jött, ma már senki nem tudja elgáncsolni, és nem tudja elszigetelni a világtól. Nincs szükség rá, hogy valaki szenzációt szimatolva belepiszkítson a ventillátorba. Az élet persze őt igazolta, de ki hinné el, hogy azért fosztották meg a lehetőségeitől, és szigetelték el a környezetétől nehogy, a jelenlétével, és a saját jogán szerzett eredményeivel, megcáfolja a róla terjengő pletykákat. Egy ideig lázadt, aztán síri csend! Sokáig számomra se volt nyilvánvaló, hogy miért hagyja a jóhírét aláásni egy felnőtt nő, valaki más jóhíre érdekében. Véletlenül derült ki, hogy a gyerekei elperlésének ígéretével tudták rávenni, hogy engedelmeskedjen a családja érdekei szerinti kényszereknek. Ha van családod, mi dolguk az ellenségeidnek?

- Manapság már nem lehetne elhitetni, egy nővel sem, hogy létezik ilyesmi! Vannak törvények, van jogi lehetőség. Hacsak nem bűnöző, vagy züllött és kártékony, nem foszthatják meg egyik szülőt sem a gyerekeitől! – szólt közbe Alex.- Hiszen nem csak az anya, hanem a kölykök is emberek!

- És mondá az úr az igazságot!- Karma teátrálisan emelte a kezeit, és a tekintetét a plafon felé -  Hát pontosan ezért kellett mindenkinek úgy tudnia, hogy Darma nem százas, és a többi mocskot, hogy ha arra kerül a sor, senki se kételkedjen abban, hogy alkalmatlan anyának. És vajon miért hihette el, hogy tényleg képesek elintézni, hogy elveszítse a gyerekeit? Mert ővele is ezt tették gyerekkorában! Bizony van az úgy, hogy a gyereket nem emberként, csak eszközként kezelik, a felnőttek játszmáiban. Aztán felnőtt korában meg azért ütik, mert olyanná vált, amilyenné a beteges játszmáik hatására válhatott. Ördögi kör! Darma vállalta volna azt is, hogy ő a sátán menyasszonya, ha ez az ára annak, hogy együtt maradhasson a gyerekeivel. - az asszonyt láthatóan magával ragadta az indulat. Felhevült, és kissé indulatossá kezdett válni a barátnőjét ért igazságtalanságok gondolatára, de a férje hirtelen a szája elé emelte a mutatóujját, és elkezdett fülelni. Összehúzott szemekkel ide-oda forgatta a fejét, és halkan azt mondta:

- Hallod ezt?

- Nem én!- suttogta Karma.

- Index relaxo!

- Mi az, az index relaxo? – kerekedett el Karma szeme.

- Hát a jelszó édes szivem, a jelszó, amivel megfékezzük egymás verbális túláradását! – Lassan magához vonta a feleségét, aki elégedetten nyugtázta, hogy ez a férfi milyen imádni valóan szellemes! Szerencsésnek érezte magát, ebben a biztonságos kapcsolatban, és vágyakozva hajtotta a fejét Alex vállára.

                                                                                                                                

                                                                             

Oldal: Karma és Dharma - /novella részletek 1 - 3 ./ Titella
Zsilippa - kreativitás és tudatosodás - © 2008 - 2024 - zsilippa.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat