"Az itt megjelent novella részleteket a fantázia szülte."

 Titella:   Zsilip az életemen

                                    

     Zsilippa, aki képes a tudatlanság gubójából előbújni, és annak ellenére, hogy a közízlés, és a manipulatív emberi játszmák szívesen visszatuszkolnák oda, szabadon vitorlázik a kreativitás, és a tudatosság áramlatain, olyan ragyogó pillangó szárnyakon, amilyet önmagának megálmodott!Zsilippa, független a külső kényszerektől, szabadon dönt, hogy melyik sorba áll be, vagy, hogy beáll-e egyáltalán! Képes eldönteni mennyit enged át magából, pótolhatatlan veszteségek nélkül, avagy milyen minőséget, és mennyit hajlandó beengedni a külvilágból sérülésektől, és szennyeződésektől mentesen! Önmaga lett a zsilip élete áramlataiban. Megértette, hogy ha nem teszi függővé közérzetét és önértékelését az emberek ítélkezéseitől, dicséreteitől, és elvárásaitól,  azonnal rátalál önmagában  a harmóniára, a független boldogság megélésének képességére. Mi mindannyian bólogatunk, hogy igen ez így van! Zsilippa már nem bólogat, egyszerűen megéli!

Folyt.lejjebb  .

 

          

          

Cursort a képekre!

"Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik Feléd, amelyeknek mindíg megfeleltél. A legtöbben úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni."

Osho

                              

"Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem, hogy ő mit tart saját magáról. Legbelül, négyszemközt saját magával, ott, ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehet elkendőzni az igazságot." Rónay György

 

   

       -Zsilippa folyt lejjebb  

 

 

 

 

 "Ha egy olyan társadalomban élsz, ahol az emberek nem szerelnek zárakat az ajtókra, az még messze nem jelenti azt, hogy  bemehetsz és ellophatod a dolgaikat, csak azért, mert meg tudod tenni. "Anton Corbijn

 "Az életben, nem csak az a nagy dolog, amit elérünk, hanem amit eltűrünk"

"Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni." Friedrich Nietzsche

"Nagy elmék ötletekről beszélgetnek, átlagos elmék eseményekről, kis elmék más emberekről." Hyman George Rickover

 

                     kurzortól

 

 -Zsilippa folyt.lejjebb.

 

"A mosoly, a kedvesség, és a jó szándék, egyszerű, és természetes dolgok. Mégis sokan félre értik, vagy félre magyarázzák! Sokkal jobb lenne mindannyiunknak, ha megtanulnánk a helyén kezelni, és élni vele. Nem veszítünk ez által hasznos energiákat, hanem töltekezünk! Néhányan alábecsülik a kedvességet, lenézik, lekezelik. Tudnunk kell azonban,  hogy sokan vannak, akik mások energiáin élősködnek, akik a barátságos, nyitott személyiséget azonnal le akarják igázni, és saját hasznukra fordítani. Szeretetünk, és tiszteletünk mellett, a saját, és magasabb tudatszintre törekvő társaink érdekében is, hárítsuk el a gondolataink befolyásolására, és életünk manipulálására irányuló törekvéseket. Tanítsuk meg minél több ilyen embernek, hogy a szelídség, jóhiszeműség és a jószándék nem azért létezik, hogy ők kihasználhassanak bennünket. Azért vagyunk önzetlenek, kedvesek, és barátságosak, mert ezt választottuk, mert megtehetjük! Tudjuk, hogy ez által függetlenek lehetünk. Nincs szükségünk a rossz beidegződésekre, durva beavatkozásokra mások személyes életterébe ahhoz, hogy harmóniában éljünk magunkkal, és a környezetünkkel. Ez, a szabad akarat! Amint ezt megértjük, rájövünk, hogy tiszta, és bőséges energiaforrást találunk mindenben,   ami felé szelíden, szeretettel   fordulunk, anélkül, hogy bárkit manipulálnáni kényszerülnénk a jó közérzetünk érdekében! Két tiszta lelkű ember találkozása esetén fel sem merül az "energiarablás", hisz olyan intenzív áramlás jön létre a kölcsönösség kapcsán, hogy hihetetlen módon emeli meg egymás életergiáit ,az egymás iránti tisztelet, és önzetlenség! A szabad akarat nem csupán azt jelenti, hogy bármit megtehetek , akár rossz is lehetek. A szabad akarat azt is jelenti: már nem akarok bármit megtenni, mosolygós, kedves, és jó szándékú akarok lenni! "Titella

 

 -Zsilippa folyt.lejjebb

 

 

"A boldogító végtelen isteni erő, bármilyen behatárolása vagy elferdítése, csak a tudatlanságból, a meg nem értésből és a szűklátókörű egoizmusból fakad. Behatároltságának illúzióját, az a nevetségesen korlátolt és öntelt én-kép adja, ami véges korlátai közé igyekszik zárni a végtelent és örökkévalót . A kozmikus végtelen szeretet soha nem kötődik az egoizmushoz, a magánakvaló vágyakhoz. Kozmikus a végtelen szeretetnek semmi köze a kínzó vagy kínlódó birtokláshoz vagy bármilyen behatároló függőségi viszonyhoz. A szeretet nem keres mást, csak a saját visszatükröződését, amelyik szépséget, jóságot, harmóniát és isteni igazságot fejez ki. "Idézet a jóga mesterem tollából:Tripura sundari aspektus

                                      

 "Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között ... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal ... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó ... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével ... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez ... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is évget, ha túl sokáig ér ... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked ... "Veronica A. Shoffstall

 

           -Zsilippa folyt.köv.           kurzortól

 

                               

            Zsilip az életemen      - az esszé folytatása

Igen Zsilippa vagyok, és nem vagyok függő! Soha nem voltam olyan káros szenvedély rabja, amelynek a mi társadalmunk is elismeri a kártékonyságát . Ezért jobb, ha úgy nevezem magam, hogy független! Viszont az anyatejjel szívtam magamba, a mások által rám kényszerített - magam számára káros-szerepek, elvárások, terhek vállalásának kényszerítő erejét. Ezt a társadalom - bármilyen káros is az egyén számára - nem bánja, sőt mi több, hozzáteszi saját elvárásait, íratlan szabályait. Úgy növünk fel, hogy megtanulunk, beleolvadni a külvilág elvárásainak sablonjaiba, elfojtva saját lényünk egyéni kibontakozási lehetőségeit. És ez bizony függőség! De mint mondtam, én már független vagyok. Nem, nem élek egyedül! A gondolataim, érzéseim és a döntéseim függetlenségét hangsúlyozom. Banálisan hangzik igaz? Mindenki azt hiszi, hogy ő is függetlenül gondolkodik és dönt a saját életéről, de ez csak illúzió. Mindannyian, ha kell, ha nem folyamatosan másokhoz alkalmazkodunk, csak önmagunkhoz nem igazán merünk! Mert akkor, mit szólnának mások ...! Csakhogy, meg kell ám dolgoznunk azért, hogy megengedhessük magunknak ezt a szabadságot, és persze lemondással is jár, nem kétséges! A saját személyiségünkön, és tudatosságunkon kell dolgoznunk, és sok olyan élethelyzetről, emberi kapcsolatról kell lemondanunk, amelyek akadályozzák, netán megmételyezik a fejlődésünket. Na ez az a rész, ahol dugába dől a valódi függetlenségünk lehetősége! Én azonban, dolgoztam érte, nem is egyedül. Derülátó vagyok, hisz egyre több Zsilippával hoz össze a sors mostanság!

 

Folyt. lejjebb!

 

          kurzortól

                       

 

Folytatva Zsilippa gondolataimat megdolgoztunk azért, hogy olyan módon éljünk, ahogy nekünk tetszik. (A többesszám nem tévedés, mint mondtam egyre többen élünk Zsilippaként.) Persze ha szó szerint vesszük, hogy megdolgoztunk, akkor mindenki leginkább csak a pénzkeresetre gondol, és az anyagi helyzetre. Pedig én  a legkevésbé sem a pénzben számolt értékekről, életmódról beszélek! Hanem arról a szellemi függetlenségről, és mozgásszabadságról beszélek, és egymás életének és döntéseinek tiszteletben tartásáról beszélek, amely emberi tulajdonságokat nem lehet megvenni pézért, sem pedig pézzé tenni. Az évtizedek alatt átélt sikerek, kudarcok, szenvedések, és örömök által formált  személyiségünk értékei, ezek melyeket saját érzéseink, intellektusunk, igényeink, és tudásvágyunk érlel, fejleszt. Amit a saját életutunk, és saját döntéseink munkájával tudunk csak elérni, hogy őszintén a magunkénak vallhassuk. Az ideális és harmonikus életet, a másik ember egyéniségének elismerését, az életterének, és szabadságának elfogadását ne csak jó sztoriként, vagy tájékozottságunkat fitogtatva elemezzük ki, hanem legyen az, maga az életünk! Én sem csupán a könyvekből tanultam, hanem a nehézségekből, a sikerekből, fájdalmakból, vétkekből, örömökből, kudarcokból. Az emberekkel, és önmagammal való konfliktusaimból. A családi válságokból, házassági válságomból, betegségeimből és a környezetem betegségeiből. Abból, ahogy láttam magam mások szemében, és ahogy láttam a világot a különböző életszakaszaimban. Abból, hogy milyen következményekkel jártak a döntéseim, és hogy az az irány amerre elindultam, vajon az én utam e. Azután abból, hogy milyen emberekkel érzem jól magam, és milyen emberek keresik a társaságomat. Abból, hogy tudok e nemet mondani, vagy mennyi áldozatot  vagyok képes hozni, és miért. Valamint, hogy le tudok e mondani valami jóról, egy általam szükségesnek tartott dologért, akkor is, ha az mások szemében értéktelen. Merem e vállalni a saját értékrendemet? És persze abból is tanulnom kellett, hogy hány ember életét nehezítettem, vagy segítettem a munkámmal, életemmel, létezésemmel! Eleinte - mint mindenkinél - öntudatlan és kényszerű volt ez a tanulási folyamat, később egyre tudatosabb. Ez minden ember életfeladata! Csak vannak, akik ezt nem veszik tudomásul. Őket az élet éli fel, még ha látszólag jól megy soruk, vagy nagy a mozgásterük, akkor is. Én úgy érzem, mi mostanra  elértük azt, hogy minket már nem  az élet él, hanem mi éljük az életünket! Ez azt jelenti, hogy egyre tudatosabbak vagyunk, fel merjük vállalni önmagunkat, és a lelki egyensúlyunkhoz nincs szükség feltétlenül már külső megerősítésre, vagy elismerésre. Nem függ másoktól az önértékelésünk, mert van önismeretünk. És bátran állíthatom, hogy ezek tények, hisz nem csupán az első x év ösztönös, hedonista, felelőtlen, tudatlansága, hanem még a további x év tapasztalataiból is, tudatosan összerendezett bölcsesség és tudás van mögötte. És ez az, ami mindenki által elérhető. Mindenki birtokában ott van a tudás  az élettapasztalata alapján, (és hitem szerint az előző élet tudása alapján,) csak vagy nem képesek, vagy nem akarják előhívni, és használni. Mert kényelmesebb nekik tudatlanságban élni, mint tudatosan. Még a végén szembesülniük kellene önmagukkal, és az életüket uraló sötét egójukkal. Ezért mindenfélére - udvariasságra, ostoba fölösleges beidegződésekre, tévesen, jogosnak ítélt személyes, és túlhaladott társadalmi szokásokra -hivatkozva, mindenkitől el akarják várni, hogy álljon vissza a kontrollálható langyos, mozdulatlan, ismerős, és biztonságos érzést nyújtó szürke tömegbe. Ez érvényes társadalmi szinten is, most azonban az egyén szintjéről beszélek, aki többek között olyan primitív eszközökkel manipulál, mint a hízelgés, bűntudatkeltés, érzelmi zsarolás vagy fenyegetés.  Képes betegséget indukálni önmagán, hogy ha úgy gondolja, azzal kényszeríteni tud, hogy visszaállj az ő tudatszintjére. Mi már megengedhetjük magunknak, hogy ne vegyünk részt ilyen destruktív emberi játszmákban, éppen a fent taglalt tudatosodás, és független gondolkodásmód okán. És itt idézem fel az első mondatomat: megdolgoztunk azért, hogy úgy éljünk, ahogy jónak tartjuk. Ha pontosan értelmezted a gondolataimat, ez a mondat, már nem is hangzik olyan önzően! Kiderül belőle, hogy tulajdonképpen mindenkinek a joga, hogy úgy éljen, ahogy az neki jó! Ezt kizárólag az ember saját tudatlansága, szűklátókörűsége, fejlődés képtelensége, és az önismeret hiánya akadályozza meg! Hiszen az első gondolat, ami felmerülhet benne: "mi lenne itt, ha mindenki azt csinálná, amit csak akar?" Már ennek a kérdésnek a feltevése, az mutatja, hogy az emberek nem elég érettek a valódi függetlenségre. Hiszen azonnal azt feltételezik, hogy egymás, és a társadalom kárára élnének vissza vele, nem csupán önmaguk kiteljesedését, a környezetükbe való harmonikus beilleszkedettségét, és kreatív nemes életmód kialakítását segítenék elő a függetlenségükkel.

 

Folyt.lejjebb.

             kurzortól

                         

 

És elérkeztem az összefoglaláshoz: anélkül, hogy szándékosan kárt okoznék, úgy élek, ahogy akarok, mert mindenkit hagyok úgy élni, ahogy ő akar! Evvel csak azoknak van  problémájuk , akiknek arról szól a létük, hogy mások életében hívatlanul, és korlátok nélkül akarnak részt venni. Akik nem önmagukat, hanem másokat akarnak irányítani, mások lelki, szellemi és fizikai kapacitását akarják használni, mások személyéhez, magánéletéhez akarnak önhatalmúan hozzáférni. Mások fizikai, szellemi, és lelki munkájának jól megérdemelt gyümölcseit akarják learatni, anélkül, hogy bármi közük is lenne hozzá! Vagy akik nem bírják elviselni önmagukat, ezért folyton keresik a társaságot és az emberekkel való összefonódásokat, hogy az öngyűlölet, és frusztráltság okozta dühöt, másokon tudják leverni, vagy a felelősséget mindíg másokra tudják hárítani. Vagy akik tehetetlen passzivitásukban , önmaguk számára is értékelhetetlen, üresen tengetett életüket másvalaki életerejéből akarják fenntartani! Vagy mindazoknak, akik tele vannak haraggal, féltékenységgel, kielégíthetetlen vágyakkal, irigységgel, téves elképzelésekkel, és tolakodó elvárásokkal.  És ahelyett, hogy saját rezgésszintjüket emelnék önmaguk fejlesztésével, ahelyett másokat kritizálnak ítélkeznek, és manipulálnak. Sajnos manapság ez az általánosan elfogadott viselkedési norma, pontosan az emberek szűklátókörűsége, korlátoltsága, és tudatlansága miatt. Én tisztában vagyok vele, tudomásul is veszem, hogy így van, de nem fogadom el, és nem veszek részt benne! Azért eresztettem ilyen bő lére a mondanivalómat, hogy elhidd hogy jogom van megtenni, és módomban is áll nem részt venni abban, amiben nem akarok. Mert eme hosszú előzmények eredménye képpen elértem, hogy a családom, a környezetem is értse, és elfogadja ezt a mentalitást, ezt az életformát. Ezért lehetőségeinkhez képest kiegyensúlyozottan élünk, megszabadultunk a betegségeinktől, a nyomasztó problémáktól,a panaszkodó, siránkozó idő, és energiarabló emberektől . Nem avatkozunk egymás életébe, nem követelődzünk, és nem hozzuk egymást kellemetlen helyzetekbe. Elfogadjuk, hogy mindenki másképp él, nem faggatjuk a másikat, és semmit nem kényszerítünk egymásra. Egyszerűen szeretjük és segítjük egymást feltételek, elvárások nélkül, mindenki saját maga szerint. A szűk család összecsiszolódott, a barátok hasonlóak hozzánk, a tágabb környezet, ha mást vár, mint amit kaphat, lemorzsolódik. Ezt a habitust, életszemléletet, életmódot, ezt a testi-lelki egészségemhez szükséges nyugodt függetlenséget X éves koromra elértem, ragaszkodom hozzá, és biztosítom a környezetemnek is. Nem kívánok ezen változtatni , nekem már nem kell senki máshoz alkalmazkodnom, kivéve ha én magam másképp nem döntök!

 

 

                                                                                    

                                                     

 

"Nem az az önzés, ha úgy élünk, ahogy nekünk tetszik, Hanem ha elvárjuk másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy nekünk tetszik." Oscar Wild

                                

                                            

                                          

                                                                                    

 

 

    

                                                      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Zsilippa /esszé/ Titella
Zsilippa - kreativitás és tudatosodás - © 2008 - 2024 - zsilippa.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat