Plágium:

Szellemi alkotás, (részletgazdag ötletkidolgozás) részleges, vagy teljes lemásolása és saját néven való közlése.

„Idegen tollakkal csak ékeskedni lehet, repülni nem.” (Király Dezső)

 

 

                                                                 

                        Titella:    Reggeli hóesés

 

 

   Gyönyörű hóesésre ébredtem! Sűrű, puha, és mindent betakaró fehér felhőbe burkolta a tájat. Számomra ez a látvány, a tisztaság, egészség, üde fellélegzés csodás érzését jelenti. Álltam az ablaknál, és hirtelen feltárult előttem, egy fájdalommal teli éjszaka egy rideg, fehér-zöld világban. Miért érzem mégis, hogy utat kell engednem a feltörni készülő emlékeknek?

   

    Izgalom, és gyötrő fájdalom. Csend és fémes koppanások. Hideg, tágas tér, és égető szorítás. Az idő mintha megrekedt volna egy kínzó pillanatában, én meg csak várok zavartan, és kiszolgáltatottan arra, hogy idegenek döntsenek a sorsomról.

” Gyorsabban kellene dönteni, kérem, nem bírom! Legyen vége! Csináljanak valamit! Én igazán türelmes voltam, de már órák óta nem történik semmi, csak ez a borzalmas fájdalom!”

Csönd, és vízhangzó sóhajok váltják egymást ebben a félelmetes világban. Hiszen a saját sóhajaimat hallom! Nagyon szomjas vagyok, fáj a sóhajtás is! Fáj a…hol is fáj?  Fájok tetőtől talpig! Nem tudom meghatározni a helyet, hiszen én magam vagyok a fájdalom!

„Helló, senki más nem észleli, hogy mennyire szenvedek? Itt mindenki érzéketlen, vagy haza ment? Kiabáljak, sikítozzak, hogy végre történjen valami?”

Már háromszor bementem a „szentélybe”, hogy segítsenek rajtam végre, de mosolyogva visszatereltek, hogy türelem, türelem, mindennek eljön az ideje.

„Hogy rogynál össze, Göndörke! Nem érted, hogy ezt nem lehet kibírni? Lennél csak az én helyemben, beköltöznél a gyógyszerszekrénybe,az biztos! Én meg egyre rosszabbul vagyok,minden injekció után! Nem is hiszem, hogy jó gyógyszert kaptam!

„Jaj, nem tudok leszállni az ágyról! Hogyan értesítsem őket, hogy mindjárt elpatkolok? Azt mondták, ebbe nem lehet belehalni, de tévedtek! Én rám ez nem érvényes, én mindjárt meghalok! Ha másért nem, hát a szomjúságtól!”

Hirtelen megéreztem azt a kellemes illatot, amit Göndörke jelenlétében szoktam. Erős boldogság-hullám futott végig rajtam, biztonságban éreztem magam. Aztán egy mély férfihang hasította fel a fülledt csendet, és én hatalmas hálát éreztem, hogy mégis törődnek velem! A fájdalom változatlan maradt, mégis megkönnyebbülést éreztem, valami bíztató, köteléket, ami hármunkat összefűzi. Göndörke egy hidegvízzel átitatott fehér pelenkát nyújtott felém, és életem egyik legnagyszerűbb érzése volt, mikor a számon éreztem a víz hideg, nedves bársonyát! Váltottunk néhány szót, tettek-vettek körülöttem, és valamit hallottam arról is, hogy Göndörke mondja mélyhangúnak, „addig ledőlök a másik ágyra”, de el voltam foglalva a fájdalom figyelmenkívül hagyásának kísérleteivel, és a vizes vászon éltető cseppjeivel. Megszűnt az idő, és a tér, egy olyan világ ölelt át, ahol a testi kín az állandó érzés, ennek ellenére boldogság, szeretet és isteni illatfelhőcskék segítenek élvezni a vizeruha gyönyörűségét!

És akkor olyan erővel tört fel bennem a hideg, tiszta, és fehér hóesés utáni vágy, hogy beleremegtem! Ez a vágy egyszerre megrendítő, és felemelő volt. Sosem éreztem azelőtt, még ehhez hasonlót sem. Persze voltak dolgok, amiket nagyon kívántam, mondjuk a fogkrém intenzív aromája, vagy a narancshéj üdítő zamata, amikor szétárad a számban, de azok csak talmi élvezeti cikkek voltak, a lényem legmélyéről feltörő vágy tárgyához, a letisztult, enyhülést hozó havazáshoz képest! Akkor, ott már rájöttem, hogy a halál helyett, egy új élet kezdődik. Ez a mindent elsöprő vágy, csakis a létezéshez kapcsolódhat, az élet szeretetéhez! Megszűnt a passzív kiszolgáltatott várakozás, és részese lettem az élet egyik nagy misztériumának, egy új élet elindításának.

   Ezek után kevéssé érzékeltem gyötrelmesnek, az utolsó fázisait a szülésemnek. Bizonyára nem véletlenül "találták fel" a vajúdást, mert az érdemi munka előtt immunissá váltam a fájdalomra. Gondolatban minden átkot visszaszívtam, amit a vajúdásom alatt a külvilágra szórtam, hiszen Göndörke szülésznő, és mélyhangú doki az erőveszteségemet is pótolta a szakértelmével, és tevékeny támogatásával.

   Egyszercsak felcsendült az én kicsi babám fülsiketítő szirénája. Hát én akkorra már szerelmes voltam belé, és az életembe. Szerelmes voltam a jó illatú Göndörke szülésznőbe, a mélyhangú dokibácsiba, és szerelmes voltam az egész világba!

Hirtelen óriási bizalommal, és megnyugvással belesüppedtem az enyhülést adó hótakaróba, amit az álom körém varázsolt.

 Néhány – súlyokkal a hasamon – átaludt óra után, aztán a karomba vehettem az én újszülött Életemet. Azt az érzést ember alkotta szavak, nem igazán érzékeltethetik, ezt minden anya tudja. Darwin ide - evolúció oda, abban a pillanatban megsejtettem, hogy az ősrobbanáshoz is Isten alkotta a projektet. Kellemes narancsillat lengedezett a kórteremben, karomban a törékeny csöppnyi életkével, kinéztem az ablakon. A könnyeim észrevétlenül kezdtek utat törni az arcomon, éreztem, hogy ennél nagyobb boldogság talán nem is létezik, hisz még Isten is rám mosolygott, amiért segítettem neki a teremtésben, ezért hatalmas, sűrű pelyhekben, gyönyörű hóesést küldött nekem ezen a reggelen.

 Azóta szeretem én a havat. Friss, tiszta érzést hoz, új erőt, és lendületet kapok tőle.

    Ahogy most ott álltam az ablaknál, az emlékeimet ízlelgetve, megcsörrent a telefon. Tudtam, hogy a lányom hív, hogy „anya, látod, hogy es a hav?” Ez a fals kis mondatocska, amit gyermekkorából”mentett át” a mi titkos mantránk ilyenkor. Most is örömmel vettem fel a kagylót, mint az elmúlt huszonhat év alatt oly sokszor, és boldog vagyok, hogy Isten még mindig, időről időre ránk mosolyog.

                   

       

                                                      

                                                               

 

                

Elgondolkodtató 2                                            

 

                                                  

 

 

 

Oldal: Titella: Reggeli hóesés
Zsilippa - kreativitás és tudatosodás - © 2008 - 2024 - zsilippa.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat